2011. okt. 18.

Orange Squezzer, a minimál kompresszor I.

Kering az interneten egy nagyon népszerű gitár kompresszor (ritmus és basszus verzió) kapcsolás, az Orange Squezzer. Úgy gondolom, hogy ez az eszköz tökéletes választás annak a bátor pajtinak, aki el szeretne kezdeni bütykölgetni. Persze nem hátrány ha van egy gitárod, mert nélküle nehéz lesz tesztelni a gépet.
A kompresszorokról általánosságban itt találsz egy bővebb, érthető leírást. De röviden az eszköz lényege a kiegyenlítés! A magasabb jeleket (hangos játék) halkítja, a halk hangokat pedig felerősíti. Ezen kívül persze még egy csomó mindent befolyásol a hangzáson. De olvassátok el a linkelt cikket.
Úgy gondoltam, hogy nagyon jól feljavítja majd az egyébként elég gyengus hanggal rendelkező basszusgitáromat. A bőgőket meg egyébként is előszeretettel kompresszálják, szóval tyű de jó lesz ez nekem!
Amikor megépítettem a basszusgitáromhoz ezt a pedált nem gondoltam volna, hogy amit írtak a fórumozók az a valóságban is úgy fog működni. Ez a cucc tényleg jó lett ! Akkor a kedvcsinálás után jöjjön a lényeg.

Az Orange Squezzer kapcsolási rajza
A fenti kapcsolásba átírtam azokat az alkatrészeket amik a basszus verzióhoz kellenek. Ettől el lehet térni, de ez volt megadva hivatalosan.

Az ellenállások:
Az ellenállásoknál nem tudtam eldönteni, hogy fém- vagy szénréteg típusúakat használjak. A fémréteg ellenállások pontosabbak, így a kompresszorunk precízebb lesz és zajmentes. Szénrétegnél a hangzás melegebb, viszont nagyobb zaj/torzítás tapasztalható. A tanácstalanság miatt két változatot is építettem. Egy fémréteg változatot, itt ahol csak lehetett precíziós ellenállásokat használtam (precíziós ellenállást nem árulnak minden értékből) és egy szénréteg változatot

A dióda:.
A legfontosabb alkatrész a hangzás szempontjából a D1-es germánium dióda, e nélkül nem lesz olyan a hang mint amilyenre számíthatnánk, így ezt az alkatrészt ne spóroljuk ki. Ha esetleg valakinek megfordulna a fejében, hogy germánium helyett szilícium diódát használ akkor azt gyorsan felejtse el. A szilícium diódák sokkal magasabb feszültségnél "nyitnak" mint germánium rokonaik. Ez nekünk pedig nem lenne túl előnyös. Egyébként ez az egész áramkör legdrágább része, olyan 400-500 Ft egy db ilyen típusú dióda. Ezt az alkatrészt sajnos nagyon nehéz beszerezni. Régebbi rádiókban erősítőkben fellelhető vagy még ott az eBay. Szerencsénkre az 1N100 helyett használhatunk 1N34A-t is, ez karakterében igen hasonló és kapható a HQ-Elektronikában. Én is ezt használtam.

Az erősítő IC:
IC-nek nem a leírásban említett 4558-at használtam, hanem NE5532-es típust. Sokan ezzel építették meg az áramkört állítólag sokkal szebb hangja van, én hittem nekik és ezt használtam. Ez az alkatrész melegedni fog. De ne ijedjünk meg mert ez normális, az alkatrész üzemi hőfoka olyan 70°C körüli. Hűteni szerintem felesleges mert ezt a hőmérsékletet nekem eddig még csak meg sem közelítette.

A Nyák:
Az eredeti nyák rajz szerintem abszolút rendben van. A rajzolat pontos, a vonalak nem túl vékonyak (bár ez relatív) vasalásos technikával is könnyen elkészíthető. A lap mérete miatt kicsit zsúfolt lesz az áramkör. Ez nem feltétlen előnyös, mert nehezebb az alkatrészeket beültetni és a forrasztásoknál is jobban oda kell figyelni főleg annak aki még nem igazán rakott össze áramköröket.

Potméterek:
A lényeg, hogy a hangerő poti logaritmikus legyen. Én a trimmer helyett inkább normál potmétert használtam. Elvileg nem kellene, mert ez csak a kalibrálásra való. Egyszer beállítjuk és annyi. Szerintem jobb kivezetni mivel lehet, hogy időközben kicsit változtatnánk a hangzáson. Amire érdemes odafigyelni, hogy rövidebb tengely hosszúságú potikat használjunk (14-15mm). Mivel ezekre koppra ráillenek a potméter gombok. Ez persze csak akkor van így ha poti csavarral rögzítjük, mondjuk egy lemezre. Ha mélyebbről kell kinyúlnia a tengelynek akkor nyugodtan vegyük a hosszabbat.

A szükséges rajzokat itt találjátok: http://www.tonepad.com/project.asp?id=5